![[IMG]](http://lh5.googleusercontent.com/-n1ygMIpCPls/VM3_1oaVUBI/AAAAAAAAUeo/XlyQ1u36Z7g/w519-h902/2015%2B-%2B1.jpg)
Kavargó sötétség
Egykor létrejött az értelem,
gyorsan fejlődött és remélt,
úgy tűnt, övé lesz a végtelen,
ám karanténba zárták szegényt.
Csalódva kínlódott magában,
a kavargó sötétségbe zárva,
gyötrődött a hazug világban,
önnön ereje visszatértét várva.
Ám minél erősebben lázadt,
annál jobban szűkült a tere,
az egészbe nagyon belefáradt,
úgy tűnt a gonosz leszámol vele.
Feltört a butaság a mélyből,
izzó lávaként ömlött a világra,
irtott, gyilkolt csupán kéjből,
halált hozott az összes virágra.
Az értelem fuldokolva harcolt,
a butaságtól szenvedett nagyon,
az idő porába emlékeket karcolt,
talán visszatérhet majd egy napon.